Az elmúlt napokban botránnyá duzzadt, a tavaly évi diáknapok egy konfliktusa, én személy szerint úgy éreztem, hogy ezt a történetet sikerült lezárni. De ezek szerint még mindig vannak emberek akiknek nem gyógyultak be a sebei. Ezek után úgy érzem, hogy le kell írjam az én történetemet ez ügyben.
2009-ben azt a feladatot kaptam, hogy koordináljam le a 2010-es Háromszéki Diáknapok szervezői folyamatát, ezt csak azért emelem ki, mert szerintem itt is csúszott a dolog. Sokakba ez a tény nem tudatosult, sokan nem fogadták el, de a végső döntés és az ezzel járó felelősség nálam kellett volna legyen, de ez mellékesnek tűnt amikor a rendezvény ideje alatt, Nemes Előd, Péter Orsolya (a Háromszéki Diáknapok anyukája) véleményét vette alapul, amellett, hogy a történet át lett irányítva hozzám. De ne szökjünk bele a közepébe, ezen bejegyzésen keresztül elmesélem, hogy én hogyan éltem végig a történetet.
2009. decemberében azt az információt kaptam, hogy Déváról érdeklődtek, hogy melyik Háromszék reprezentatív ifjúsági rendezvénye, mert el szeretnének jönni és már pályáztak is, hogy itt lehessenek a rendezvényen. Engem ez az információ meglepett, ezt megosztottam a szervezőcsapattal, s közösön úgy döntöttünk, hogy megvárjuk, hogy jelentkezzenek, megkeressenek minket.
2010 februárjáig csend is volt, ekkor keresett meg engem Nemes Előd, hogy a Dévai fiatalok elszeretnének jönni a rendezvényre. Egyeztetés után, a szervezőcsapat, úgy döntött, hogy szívesen fogadjuk, jöjjenek és nézzék meg milyen a rendezvény. Az események ebben a szakaszában még szó se volt arról, hogy csapatként részt vennének a diáknapokon, hiszen ez a vetélkedő a „Háromszék Legügyesebb csapata” címért folyik, akkor még úgy gondoltuk, hogy elég visszás lenne ha, nem háromszéki csapat harcol egy tipikusan háromszéki címért. Nem sokkal ezután ismét megkeresett Előd, hogy nem lehetne, hogy részt vegyenek, első reakcióm persze, hogy ez így nem korrekt senkivel, sem az itteni csapatokkal, sem a dévai csapattal szemben, hiszen a versenyszámok nagy része tipikusan háromszéki vonatkozású. Más részt, ebben az időszakban, a háromszéki csapatok már túlvoltak az előselejtezőn, ahol nagy harcok folytak a bejutásért. Előd meggyőzött, arról engem személy szerint, hogy igazából az a leghatásosabb, ha a dévai csapat versenyzőként vesz részt a vetélkedőn, mert akkor tudnak igazából kapcsolatokat kialakítani és ebben az esetben lesz motivációjuk. A szervezői gyűlésen, több kör után, minden szervező bele egyezett, hogy IGEN akkor a dévai csapat is teljes jogú játékos. A rendezvény előtt minden fontos anyagot át adtam Elődnek és elküldtem a dévai csapatvezetőnek, többször is rákérdeztem, hogy tisztában vannak-e a szabályzattal, s erősítettem mindenkiben azt a tényt, hogy attól kezdve, hogy teljes jogú játékosok, minden szabályt be kell tartani.
2010. május 6. péntek, hajnali fél négy lehetett, én már lefekvéshez készülődtem, mikor a szarkaest fényképeit pontozó szervezők jöttek hozzám, hogy nézzem meg a dévai csapat alkoholt, fogyaszt és még a fényképet is leadták. Minden szervező részéről, az volt a reakció, hogy egy ilyen vétség után, ki kell zárni a csapatot, hogy lehetünk ezek után hitelesek, ha nem lépünk fel, ha nem büntetünk. Végül annyiban egyeztünk meg, hogy a csapat folytathassa a játékot, de a továbbiakban nem szerezhet pontot és nem vehet részt az egyenes kiesés versenyszámokban mert nem korrekt a többi csapattal szemben.
Másnap délelőtt Előd felhívta Orsit, hogy mi a helyzet a dévai csapattal, Orsi elmondta, hogy nem zártuk ki, de jöjjenek be hozzám és én majd elmondom, a feltételeket. 11 óra magaslatában, megérkezi hozzám Előd, a dévai csapatot felvigyázó felnőtt és a csapat három fiú tagja, jelzem a csapatvezető nem volt, ott. A felvigyázó felnőtt még mielőtt, bármit is mondhattam volna kezdett magyarázkodni, kezdte védeni a csapatot, Előd nagyon korrektül csitítgatta és mondta, hogy hagyja, hogy beszéljek a fiatalokkal. Ekkor elmondtam a feltételeket és ők azt mondták, hogy tudomásul vették. A következő, képem ezzel az üggyel kapcsolatban, személy szerint az volt, hogy fent a sportcsarnoknál, nagy vitatkozás, Orsinak szövegel, a dévaik felvigyázója és nem a csapat, oda megyek, hogy lássam mi a gond. Persze nem tetszett, a csapatnak, hogy a délután első felében nem vehettek részt egyetlen versenyszámban sem, hiszen mind egyenes kiesése volt, megvádolták Orsit, hogy nem tartja be a szavát, de hiszen a végső szó az enyém volt („ezt még a mai napig sem értem”). Ismét kivételt, tettünk hiszen előzetesen ismertettük, az esti versenyszámokat, ezek meg nem tetszettek. A felvigyázó, folyamatosan mondott, mi Orsival ketten hallgattuk, s egy mondat erejéig nem jutottunk szóhoz, a „beszélgetés” végén pedig úgy döntöttek, hogy ők tovább, nem maradnak és kivonultak. Én akkor, úgy éreztem, hogy meglehetett volna, beszélni az ügyet, de nem éreztem a hajlandóságot.
Ezek után még sokáig rágódtunk a történeten, hogy hol csúszhatott el, s többek között belátom, hogy rajtam is múlott a történet, ha határozottan, elutasítom, hogy teljes jogú résztvevői legyenek, mert ebben az esetben nem konfrodtálódtak volna más csapatokkal, ha ki akartak volna próbálni versenyszámokat, megtehették volna este meg nyugodtan kocsmázhattak volna, s mindenki jól járt volna. Ők jól érezték volna magukat, mi meg tarthattuk volna a teljes, hitelességünket, hiszen azzal, hogy teljes mértében nem zártuk ki, elmondtuk előre a sport versenyszámokat nem voltunk korrektek azokkal akiért elsődlegesen létezik ez a rendezvény.
Úgy érzem azzal, hogy 320 emberrel szemben korrektül jártunk el, nem lehetünk az év csalódása ezeknek az embernek biztosan nem. Lehet, hogy fájó, lehet hogy nem vagyunk diplomatikusak, de A Háromszéki Diáknapok elsősorban ezekért a fiatalokért van (akik itt voltak tavaly és itt lesznek jövőre) s nekik nem okoztunk csalódást.
Elnézést kérek, ha bejegyzésemmel bárkit is sértek, de olyan sok kreált vád érkezik amelyek sértenek, hogy kötelességemnek éreztem az én történetem és döntéseim okát közzétenni.
Végezetül jelzem, hogy ez csak az én történetem, az éremnek az-az oldala amelyet én éltem végig.
